Mennyi lámpa kell egy családi házba, és pontosan hová? Tizenkét éve, amikor a házunk szerkezete már állt, ezt a kérdést nagyjából tíz perc alatt intéztük el a villanyszerelővel. Minden szoba közepére egy mennyezeti kiállás, az ajtó mellé egy kapcsoló, és kész. Akkor jobban izgatott a tetőcserép színe.
Az első télen derült ki, mennyire elszámoltuk. A konyhában a mennyezeti lámpa pont a hátunk mögött volt, így a pultra mindig a saját árnyékunk esett, ha zöldséget vágtunk. A nappaliban a kapcsoló a kinyíló ajtó mögé került, a lépcsőn pedig este csak a felső szintről lehetett felkapcsolni a fényt. Ezeket utólag, vésővel és sok porral tettük rendbe.
Ha ma valaki építkezik, egyetlen tanácsot adnék neki: vakolás előtt egy este járja végig a házat egy zseblámpával, és minden helyiségben képzelje el, hol fog ülni, főzni, olvasni. A kiállásokat ehhez kell igazítani, nem fordítva.
A házban ezeket a hibákat azóta kijavítottuk, a műhelyben viszont sokáig ott maradt a régi, rossz fény.
A ház mögötti épületben asztalosműhelyt tartok fenn, ahol bútorokat készítek megrendelésre, és ott csak tavaly, a Smart Electric Hungary felmérése után lett végre rendes fény. Addig az építkezés idejéből maradt fénycsövek lógtak a mennyezeten. Zúgtak, a hidegben percekig pislákoltak, mire rendesen bekapcsoltak, és a sarkokban mindig félhomály volt. Egy precíz csaphornyos illesztésnél ez nem kényelmetlenség, hanem hiba forrása. A ceruzavonalat a tölgyön alig láttam, a lakkozott felületen pedig csak másnap, napfénynél vettem észre a csíkokat, amiket este még tökéletesnek hittem. Kétszer is újra kellett csiszolnom egy komódtetőt emiatt. Este, egy hosszabb munkanap után már a szemem is fájt, és rájöttem, hogy télen délután négy után valójában nem a fát nézem, hanem hunyorgok.
Egyik este nekiültem, és beírtam a keresőbe, hogy prémium világítás műhelybe. Az első oldalakon dizájnlámpák jöttek fel, csillogó fotókkal, amelyek egy nappaliban mutattak volna jól, de egy forgácsos műhelyben aligha. Lapozgattam tovább, és egy villamossági cég oldalánál álltam meg.
Prémium világítás helyett ugyanis valami sokkal józanabb dolgot találtam a Smart Electric Hungary főoldalán. Nem lámpákat árultak, hanem egy LightCare nevű világítás-felmérést kínáltak, amely megtérülés-számítással mutatja meg, hol és mennyit lehet spórolni, és helyiségenként vizsgálja a fény mennyiségét meg a színhőmérsékletét. A cég elsősorban cégeknek és intézményeknek dolgozik, és mivel a műhely nekem is vállalkozás, úgy gondoltam, megér egy próbát.
Kértem egy ingyenes konzultációt. A beszélgetés során nem arról volt szó, melyik lámpatest a legszebb, hanem arról, mit csinálok a gyalugép mellett, hol szoktam ragasztani, hol festek, és mennyi időt töltök bent naponta. Szóba került a fény színe is: műhelyekbe, csarnokokba inkább a hideg fehér, 5000-6500 kelvin körüli fény való, egy nappaliban viszont ugyanez a fény rideg volna. Én mindig úgy képzeltem, hogy a fény az fény, legfeljebb erősebb vagy gyengébb. Akkor értettem meg, hogy a jó fény nem a lámpa árán múlik, hanem azon, hogy a munkához illik-e. Egy műhelyben más fény kell, mint egy étkezőben, és ezt sosem gondoltam végig, pedig a saját házam építésénél pont ugyanezt rontottam el.
A felmérés alapján tavasszal lecseréltettük a műhely világítását. Az első estén, amikor bekapcsoltam, percekig csak álltam az ajtóban: a sarkokban sem maradt félhomály, a gyalugép mellett nem vetett árnyékot a kezem, és a ceruzavonal a sötét diófán is élesen látszott. A szemem azóta este sem fárad el úgy, mint régen, és a lakkozott felületeket már nem másnap reggel ellenőrzöm újra.
Ma, ha újra építkeznék, a szobák mellett a műhely világítását is az első tervezőasztalnál beszélném át. A Smart Electric Hungary felmérése nekem ebben adott egy rég hiányzó szempontot: nem azt kell kérdezni, milyen lámpa tetszik, hanem azt, mire használjuk majd a teret. A zseblámpás estét pedig most már a műhelyre is ajánlom mindenkinek, aki építkezik.
Prémium világítás: smartelectrichungary.com!