Mindenkinél eljön az az időpont, amikor elkezd saját otthonra vágyni. Nálam ez 2,5 évvel ezelőtt érkezett el, és rögtön is nekiálltunk a kedves férjemmel karöltve telkeket nézni.
Izgalmas művelet volt nézegetni a telkeket, és elképzelni, milyen házat is lehetne oda építeni, milyen lenne a szóban forgó utcában lakni.
Miután megszületett a döntés és megvettük a telket, nagyon szerettünk volna nekifogni minél előbb az építkezésnek, amihez valójában minden adott volt: a férjem az építőiparban tevékenykedett korábban, így rengeteg kapcsolata volt, pontosan tudta, kihez forduljon.
A tervek egyre inkább kirajzolódtak, már ahogy elkezdtük megvásárolni a téglákat és a többi kelléket, már szinte láttuk a lelki szemeinkkel a jövőbeli házunk falait állni.
Sajnos az élet, mint oly sok más esetben is, most is közbeszólt.
Hiába a szép ígéretek a vállalkozók részéről, a munkálatok nagyon nehezen haladtak, így hát a csupasz falakon csak a tető állt, de ettől előrébb nem jutottunk. Se ajtó, se ablak, semmi nem volt még a házunkban.
Bár a párom nagyon elfoglalt (ezért is hívtunk vállalkozót a munkálatok elvégzésére), eljött az idő, a férjem kénytelen volt leporolni az építőiparban szerzett tudását, és nekiállni olyan munkálatoknak, amelyeket ő is el tud végezni.
Összejöttek hát a barátok, és megkezdődött a munka: villanyszerelés, glettelés, csempézés. Nem mondom, hogy olyan gyorsan haladtak, mintha iderendeltünk volna egy brigádot, de volt egy varázsa az egésznek. Ezt a különleges lelkesedést, varázst valószínűleg az adhatta, hogy olyannal foglalkozhattak, ami férjemnek, tehát az ő barátjuknak fontos. Láttam a lelkesedést a párom arcán, ahogy látja kibontakozni maga előtt az otthonunkat.
Kínkeserves volt mindezt végigcsinálni szakemberek nélkül. YouTube videók tömkelege, szakemberek tanácsai és rengeteg bénázás kellett ahhoz, hogy végül egy csodaszép, esztétikus otthont össze tudjunk rakni.
Egy laikus számára nem hiszem, hogy feltűnő, hogy nem tökéletes a csempe, vagy épp a szekrény mögött nem lett tükörsima a fal, de annyi baj legyen. Számunkra ezek az apró hibák szép emlékké váltak: emlékeztetnek bennünket arra, hogy milyen utat jártunk be a beköltözésünk napjáig, és mennyi munkánk van a saját otthonunk megalkotásában.